A mennyország csak egy agyi kisülés

index

2013. 08. 13.

Az agytevékenység extrém mértékű kisülése állhat a halálközeli élmények hátterében, legalábbis  amerikai neurológusok patkánykísérletei szerint. Azt viszont továbbra sem tudhatjuk, hogy beelektródázott laboratóriumi rágcsálók is találkoznak-e szeretteikkel, miután feláldozzák őket a tudomány oltárán.

Tudományos beszámolók, X-Akták-epizódok és ezoterikus kiadványok, bár nagyon eltérő mélységben, de némiképp hasonlóképpen írják le az úgynevezett halálközeli élményeket. A visszatérő motívumok között ott van a fény a sötét alagút végén, az elhunyt rokonokkal való találkozások, a korábban nem tapasztalt béke és nyugalom érzése. A klinikai halál állapotából visszatérők közül sokan úgy gondolják, hogy a mennyországba nyertek bepillantást. Az élmények gyakran sorsfordító erejűek, akár egy ateista idegsebészt is a spiritualitás felé fordíthatnak.

A University of Michigan kutatói ennek az élményegyüttesnek a biológiai hátterét próbálják megérteni. „Ha a halálközeli élmények az agyból származnak, annak kell, hogy legyenek mérhető jelei a szívmegállás pillanatában” – mondta a Shotsnak a kutatásvezető Jimo Borjigin.

Mivel ez a fajta vizsgálat haldokló embereknél nehezen lehetséges (bár nem példa nélküli), a neurológus kutatók patkányokon tanulmányozták a haldoklás közben lejátszódó agyi folyamatokat. A kísérleti állatok agyába hat elektródát ültettek, halálos injekciót adtak nekik és várták az agytevékenységről tudósító elektromos jeleket.

Nem hiába: közvetlenül azután, hogy a patkányok szíve megállt, az agytevékenységben kisülés történt. Mintha az elme túlpörögne, a szokásos tudattevékenység sokszorosát mutató jeleket produkálva, ami összefüggésben állhat a tudattevékenységgel. Ez a tudati hiperaktivitás kb. fél percig tartott.

„Le voltunk nyűgözve” – mondta a kutatásvezető. A hipertudat elektromos jelei jól megfeleltethetőek a klinikai halál állapotából visszatérő emberek beszámolóinak, akik a valóságosnál sokkal intenzívebb élményekről beszélnek. Borjigin szerint ez a nagyon intenzív álomhoz hasonló jelenség az elme vészhelyzeti reakciója, amikor az agy megpróbál jelentést találni a neuronok vészjelzéseiben. „A halálközeli élmény talán nem más, mint annak a mellékhatása, hogy az agy megpróbálja megvédeni magát.”

A kísérletet ugyan állatokon végezték el, a kutatócsoport szerint az eredmények azt is segíthetnek jobban megérteni, hogy mi történik az emberekkel a szívmegállás után. Borjiginék úgy gondolják, rátaláltak a halálközeli élmények neurológiai alapjaira: „minden az elmében történik a szívmegállás utáni rövid periódusban” – összegezte végkövetkeztetését a kutatásvezető.

Bár korábban nem voltak ennyire részletes neurológiai szintű adatok a meghalás közbeni folyamatokról, a független kutatók egy része egyelőre elég szkeptikus és megkérdőjelezi, hogy mennyiben lehet a patkánykísérletekből emberi bio-pszichológiai folyamatokra következtetni. „Semmiféle bizonyítékunk nincs arra, hogy a patkányoknak vagy bármilyen más állatfajnak lennének halálközeli élményei” – mondta erről Sam Parnia, a haldoklás és a halálközeli élmények kutatója. A patkánykísérletek valószínűleg még csak az egyik első lépést jelentik a meghalás neurológiai alapjainak megértésében.

Halálközeli élmények és öngyilkosságok. Túlvilági módszer az élet kioltása ellen?

Forrás: Legendavadász | 2014-05-08 Simon Gergely – paranormal.hu
http://legendavadasz.hu/paranormal/halalkozeli-elmenyek-es-ongyilkossagok-tulvilagi-modszer-az-elet-kioltasa-ellen

Korábbi kutatások és vizsgálatok igazolták a halálközeli élményen átesett személyek teljes pozitív személyiségváltozását, sőt, maguk az érintettek beszámolóiból derül ki,hogy túlvilági sajátosságaik megtapasztalása után teljes körű szemlélet átalakuláson ment keresztül egész lényük.

Ez alól nem képeznek kivételt az öngyilkosságot korábban megkísérlő,arra hajlamos emberek sem. Amit a horrorfilmek alkotói a halálközeli élmények témából kiragadtak,nem csupán a szórakoztatást lennének képesek elősegíteni,de az orvostudomány és pszichológia területén is alkalmasak lennének gyógyításra,életszemlélet változásra,sőt a deviáns viselkedési formák felhagyására.

A halálközeli élmény megtapasztalása és átélése nem kizárólagosan azonos a túlvilági viszonyok sajátosságaival és különösen nem egyenértékű jellemzőkkel épül fel,mint az ilyen témákat is felölelő legtöbb horrorfilm. Annál sokkal többről van itt szó. A halálközeli élmény nagyon komoly ,valós alapokra helyeződő,minden embert érintő „túlvilági utazás” ,mely első hallásra nagyon szórakoztatóan,fantasztikus regényekhez hasonló képzeletbeli mámorral ható,sok esetben negatív tulajdonságokkal felruházott anomáliaként aposztrofált eseményt ír körbe. Naiv módon tehát elsőként az izgalmas kalandot idézzük fel, benne a tudatunk által generált ismeretlenbeli félelemmel.

A halál választása

Mint azt a tájékozottabb,kedves olvasók többsége is tudja,a halálközeli élményeket átélt emberek,”visszatérésüket” követően merőben más emberekké alakulnak át. Rövid idő alatt radikálisan pozitív változások mennek végbe személyiségüket és környezetüket illetően. Kevesen tudják azonban,hogy nem csak a halálközeli élmény megtapasztalása,de maga a tény,hogy létezik halálközeli élmény – nagyban hozzájárul,bizonyos emberek gondolkodásmódjának pozitív megváltozásához. Például elűzheti az öngyilkosságra való hajlamot,illetve az erre irányuló vágyat. Manapság, világviszonylatban emelkedik az öngyilkossági kísérletek,vagy ebből eredő halálesetek száma,hazánk pedig európai szinten, kvázi az élvonalban található ebből a szempontból. Különösen sokkoló és riasztó a napjainkban előforduló, növekvő tendenciát mutató,főként fiatal lányok és fiúk által elkövetett öngyilkossági kísérletek és halálesetek száma. Tizenéves lányok vetnek véget kilátástalanná vált életüknek,ami korábban ennyire nem volt jellemző a magyar társadalomra. A saját élet kioltásának száma oka,magyarázata lehet,ez mindenkinél más és más…

„Ébredés”

Ám ha figyelembe vesszük a halálközeli élmények pozitív tulajdonságait ,és be is vetjük őket,még megmenthetünk néhány életet. Egyszer,egy amerikai kísérlet során összehasonlították ,a halálközeli élményt átélt öngyilkosok csoportját,azoknak az embereknek a csoportjával,akik öngyilkossági kísérletük során nem éltek át halálközeli élményt. A vizsgálatból kiderült,hogy az elsőnek említett csoportból ,a továbbiakban szinte senki sem kísérelt meg öngyilkosságot,míg a második csoport nagy százaléka továbbra sem tett le öngyilkossági szándékáról. A halálközeli élmény tehát,feloldhatja az öngyilkossági szándékot.

Egy amerikai kutató,halálközeli élményt átélt emberek esettanulmányait mutatta meg betegeinek,akik korábban öngyilkosságot kísérletek meg. Úgy találta,hogy ez megszünteti,az öngyilkosság ,mint „megoldás” gondolatát. A kísérletet jó néhányszor megismételte,hasonló eredménnyel: a halálközeli élmény megismerése valóban visszaszorította az embereket az öngyilkosság gondolatatától.

Az öngyilkossági kísérletek oka legtöbbször a reményvesztettség,a kilátástalanság. Azok akik öngyilkosságot kísérelnek meg,úgy érzik az élet „terhes” számukra,ők pedig „üresek”,ezt tetézve,úgy gondolják,problémáikra nem létezik megoldás. Csak a halál lehet a helyes út – vélekednek. Megszabadulva a kínoktól,szenvedéstől. Ám mindig van másik választás,sőt mindenre van megoldás. A halálközeli élmény azonban kitölti az ember által érzett „ürességet”… Ha addig úgy érezték az öngyilkosságot korábban megkísérlő emberek,hogy az élet nem vezet sehová,az élmény megismerése után tudják,hogy a túlvilágon boldog,ragyogó,teljes élet vár rájuk… Ennek tudata enyhíti fájdalmukat az életben,s úgy érzik,mégis érdemes élni… A jövőben talán az orvostudomány szakemberei tántorítják el ily módon az öngyilkosságot elkövetni készülő,arra hajlamos embereket.

A halálközeli élmények titkai

Forrás: Rába Géza

Honnan jönnek a halálközeli élmények? Vajon tényleg bepillantást nyer a túlvilágba az, aki halálközeli állapotba kerül? Az elme játéka látható, vagy egy másik világ?

Mivel magyarázhatóak a halálközeli élmények, tapasztalatok?

Cser Zoltán

Buddhista tanító

A buddhizmus szerint egyáltalán nem meglepő, hogy léteznek halálközeli élmények, hiszen az egyén tapasztalása nem szűnik meg a halállal, léteznek úgynevezett köztes létek a halál és a következő születés között. Abban minden vallás egyetért, hogy a halállal nem szűnik meg a létezés, a keleti hagyományok szerint azonban a tudat folytonossága további testetöltések soraként zajlik. A zsidóság egyes vonalai, valamint a misztikus kereszténység is a feltámadást újabb és újabb fizikai testetöltésként értelmezi. Hasonló ez ahhoz, ahogy elalszunk, először geometrikus formák jelennek meg, majd egy sötét mélyalvás periódus kezdődik, utána pedig megjelennek az álmaink. Ezek a fázisok mind köztes létek, hiszen a két ébrenléti állapot között húzódnak. Az alvást "kishalálnak" nevezik, mert teljes mértékben analóg a halállal és egy későbbi új testeöltéssel. A halálközeli élmények nem csak a klinikai halállal tapasztalhatók meg, hanem a magas szintű meditációkkal is még ebben az életben. A halálközeli élmények jellegzetessége, hogy az illető visszatér, tehát valójában nem halt meg, ezért elemzésükkor a halál folyamatának leírását az álmodással érdemes összevetni, egyes elemek, alagút, fénylény a köznapi, azaz a nem megvilágosodott halál tapasztalatai, egyes élmények pedig az álomvilágunk tapasztalásai.

Darvas István

Rabbi

Van egy olyan, a zsidóság által bizonyos értelemben halálközeli élménynek tekintett tevékenység, amely első hallásra nem tűnik annak, és ez nem más, mint az alvás. Alvásból felkelve kötelező kezet mosni, mert A háláhá (törvény) szerint az alvás egy kurtov-nyi halál (nagyon pici űrmérték): "az alvás a halál egy hatvanad része." Az élettelen testre tapadó tisztátlanságtól meg kell tisztulnunk, ezért a kézöblítés”. Az alvás közben eltávolodott lélek megújulva tér vissza, ezért a következőkkel kezdjük a napot: "Hálálkodom színed előtt, élő és létező Király, amiért könyörületből visszahoztad hozzám lelkem, nagy a Te bizalmad."

A halálközeli élmények kapcsán írja Rabbi Dovid Gottlieb (fordította: Németh Zoltán): „Sokan tapasztalnak halálközeli élményt, vagy kerülnek a klinikai halál állapotába. Alagutat vagy fényt látnak, és hangokat hallanak. Ezen túlmenően, miután felépülnek, megváltozik az élet iránti tiszteletük. Arról beszélnek milyen értékes az élet, milyen nagyszerű ajándék…Nos, a halálközeli élmény vagy a klinikai halál állapota tele van fájdalommal. Mindazonáltal ami ebből az élményből származik, az nagyszerű dolog”.

Tulajdonképpen a Talmudban olvasható elbeszélés is hasonlót állít: “Rabbi Joszef, Rabbi Jehosua fia megbetegedett és a lelke elhagyta őt. Amikor felépült, apja feltette neki a kérdést: mit láttál? Így válaszolt: Fordított világot láttam. Akik itt a csúcson voltak (státuszukat tekintve), azok ott lekerültek, és akik itt lent voltak, azok ott a csúcson. Az apja így válaszolt: “Fiam, egy tiszta világot láttál”.

Rabbi Joszef alapvetően pozitív élményekkel tér vissza az élők közé, és talán tapasztalatai alapján könnyebben tudja elviselni az evilági megpróbáltatásokat, így az is elképzelhető, hogy halálközeli élmények emiatt érnek embereket.

Madhupati dász (Mérő Mátyás)

Vaisnava (krisna-hívő) lelkész

A lelki tudás alapja, hogy megértsük: nem vagyunk azonosak a testünkkel, hanem örök lélek vagyunk, amelynek a test olyan, mint a ruha, vagy egy jármű. A lélek alaptermészetét tekintve éppen ellentétes tulajdonságokkal rendelkezik, mint a test: a lélek, hasonlóan Istenhez – örök, tudással és boldogsággal teljes, míg a test halandó; a tudatlanság sötétségében botorkál és boldogtalan, hiszen szenvednie (át kell élnie a betegséget és az öregséget) kell, meg kell halnia és újra meg kell születnie kínok közepette.

Krisna mondja a Bhagavad-gítában: „Amint a megtestesült lélek állandóan vándorol ebben a testben a gyermekkortól a serdülőkoron át az öregkorig, a halál pillanatában is egy másik testbe költözik. A józan embert azonban nem téveszti meg az efféle változás.” [BG 2. 13. ] A hétköznapi életben erről nem veszünk tudomást, pedig az álmok is arról tanúskodnak, hogy a lélek elhagyhatja a testet és a megszokott környezettől eltérő közegben élményeket szerezhet.

A súlyosan beteg ember a külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy tudatát vesztette, de a lélek eközben éppolyan tudatos, mint máskor és tapasztal, amiről kivételes esetekben be is tud számolni azután, hogy a test ismét „üzemképessé” válik.

A halálközeli élményekhez hasonlóak azok az esetek, amikor egészen kicsi gyermekek előző életük történéseiről számolnak be. Pl. egy távoli város utcaképét képesek meghökkentő pontossággal lefesteni vagy olyan nyelvet beszélnek folyékonyan, amelyet ebben az életükben, korábban még csak soha nem is hallottak. Ugyanarról a csodálatos jelenségről van szó, amely kiváló bizonyítéka annak, hogy valódi önvalónk a lélek, amely mint egyfajta ruhát életről életre korábbi karmájának megfelelően fogadja el és cseréli a testét.

Nagypál Szabolcs

Római katolikus teológus

A halál egy élettani, embertani tény: a közösség számára a végesség és az elmúlás tapasztalata (hisz a kortársakon kívül mindenki meghalt már), egyéni szempontból a bizonyosan elkövetkezővel szembenéző várakozás. Ha már mindenképp meg kell halnunk, akkor érdemes életünket ennek szempontjából súlyoznunk, és odaadottságával akár a halálunknak is értelmet adnunk.

A halál közeli tapasztalatokban keveredik mindaz, amit a személy az élete során a vallási képzelete és hitrendszere segítségével kialakított és belátott, illetve ami a halálunk után ténylegesen ránk vár. Az élettani, idegtani vagy lélektani magyarázatkísérleteket érdemes a versengő föltevések és elméletek nyomán állandóan továbbfejlődő szaktudományokra hagyni.

A keresztény tanításban létezik mennyország és pokol: ezek nem valami alapvetően eltérő dolgok a földi élethez képest, hanem csírájukban már most köztünk vannak, már itt elkezdünk bennük élni, és előérzetet, előízt szerezhetünk és szerzünk is róluk. A pokol és földi élet között nincsen átjárás, mert annak lényege pont a szeretetkapcsolatok elszáradása.

A mennyország lényege viszont a teremtett világ megdicsőülése a szeretetkapcsolatok földúsulása által, márpedig a szeretet néha túlcsordul önmagán és a határain: az egyháztörténetben tudunk kapcsolatba lépésről a két létmód (a földi és mennybéli élet) közt. Ez megvalósulhat akár úgy, hogy valami fölvillan a mennyből például egy látomás, színeváltozás segítségével; akár pedig úgy, hogy a már az üdvösség (isteni boldogság és egészség) állapotában élő szent emberek valamilyen okból kapcsolatba lépnek velünk.

A halálközeli élményeknél is az a döntő, hogy az egyén és a tágabb közösség milyen lelkiségi gyümölcseit szüreteli le a tapasztalatnak: mennyiben készteti a kapott meglátás a személyt az élethangsúlyai újrarendezésére, illetve a hitelessége milyen mértékben sugárzik át mások életébe.

Sulok Zoltán Szabolcs

Muszlim hitoktató

Az iszlám szerint az ember lélek és test együttese. Az ember élete során a fizikai teste és a lelke különböző kapcsolatban állnak egymással. Halálkor a lélek eltávozik és a test működése végérvényesen leáll, nem „indítható” újra. (Akit újra lehet éleszteni, annak még nem távozott el a lelke véglegesen.) Így az iszlám szerint öntudatlan állapotban átélt gondolatokról és élményekről csak olyan ember tud beszámolni, akinek az élete nem ért véget, a lelke nem távozott el véglegesen a fizikai testéből, magához térése nem a halálból való visszatérés, hanem csak az öntudat visszanyerése Isten akaratából.

Öntudatlan állapotban vagy alvás közben a gondolatoknak, élményeknek három forrása lehet: Isten, az agy korábbi élményeinek és tapasztalatainak különböző megjelenései, illetve a sátán. Az Istentől származó igaz álom nem ellenkezhet a vallás hittételeivel vagy szabályaival, mivel ezeket a dolgokat Isten a prófétákon keresztül közölte az emberiséggel. A korábbi élmények és tapasztalatok kivetülései okozzák a közönséges vagy a zavaros, összefüggéstelen álmokat. A sátántól származó látomások – amelyek első ránézésre nem feltétlenül tűnnek rossznak – veszélyesek, mert ezek az embert tévútra vihetik azzal, hogy Isten helyett más dolgokban kezd hinni és reménykedni, illetve félelmek, lehangoltság, reménytelenség lesz úrrá rajta.

Azt, hogy a Mennyország létezik, a próféták – Mohamed Prófétát (béke legyen vele) is beleértve – hirdették. Ugyanakkor Mohamed Próféta azt is mondta, hogy „Aki belép a Paradicsomba, boldog lesz, soha nem esik kétségbe, ruhái soha nem mennek tönkre, és fiatalsága sosem múlik el. A Paradicsomban olyan dolgok vannak, amelyeket szem nem látott, fül nem hallott, halandó szív sohasem érzett.” (Muszlim)

Orvoscsapat dolgozik a halál utáni élmény igazolásán

[origo] | 2009. 11. 05.,

Ez a cikk 4 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Arról eddig is rengeteg beszámolót halhattunk, mit éltek át a klinikai halál állapotából visszatérő személyek, az újraélesztés pillanatai előtt. Egy új nemzetközi kutatás azonban ezeknek a halálközeli élmények segítségével tényeket igyekszik felállítani a halál folyamatáról.

HALÁLKÖZELI ÉLMÉNYEK - AZ AGYUNK TERMÉKEI?

Lehetséges, hisz mindannyiunk agya hasonlóan reagál a halálközeli hipoxiára, az alacsony oxigénszintre, a stresszre és a különböző hormonokra, mediátorokra, amelyek ezek következtében felgyülemlenek a vérkeringésben és az agyban. Ily módon nem meglepő, hogy hasonló élményeket írnak le a halálközeli állapotból visszatérő emberek.

Fény, alagút, földön túli béke

A klinikai halál állapotába került, majd újraélesztéssel "visszahozott" emberek a világ minden táján nagyon hasonló élményekről számolnak be. A legtöbben felvillanó képeket látnak saját életükből, de gyakori látomás az is, hogy sötét alagúton haladnak végig, melynek végén szikrázó fény vár rájuk. Az újraélesztettek általában földöntúli békességet élnek át: megszűnik minden rossz érzésük, halálfélelmük pedig eltűnik.


Néhányan a testen kívüliség állapotát megtapasztalják - a most induló kutatás számára ők szolgáltathatják a legizgalmasabb információkat. "A legtöbb ember, ha a halálra gondol, általában egy pillanatot ért alatta, pedig vizsgálataink szerint az életből való kilépés egy folyamat, amely a szív leállásával kezdődik" - nyilatkozta az msnbc.com - nak a kutatás vezetője, a brit dr. Sam Parnia, aki jelenleg a New Yorki Weill Cornell Orvosi Központ munkatársa.

A kutatást vezető orvos elmondta: céljuk, hogy tudományosan is megalapozzák a klinikai halálból visszatértek élményeit - azokat a beszámolókat, amikor az illető a klinikai halál állapotában a tudatánál volt, látta például a szervezete újraindításán igyekvő orvosokat. A halál folyamatának megértésén túl a kutatással sikerülhet új ismereteket szerezni arról is, hogy lehetne hatékonyabban életet menteni.

A mennybe mentek

Sokak szerint a halálközeli élmények a mennyország létezésének egyértelmű bizonyítékai.  Mások azt állítják, hogy a látomás csupán a haldokló agy játéka, melynek oka az oxigénhiány, és a szén-dioxid mennyiségének emelkedése a vérben; a békesség érzéséért a stresszhelyzetben felszabaduló endorfinok felelősek, az alagút-élményt pedig a látásért felelős agykéregrész megzavart működése hozza létre.

Az mnsbc.com felidézi egy baptista vallási vezető, Don Piper esetét, aki 20 évvel ezelőtt Ford Escortjával egy kamionnal karambolozott Texasban egy hídon. "Azonnal meghaltam" - meséli Piper. A kiérkező rohammentő nem érzékelt nála életjelet. Holttestét egy ponyvával takarták le, amíg az igazságügyi orvos szakértőre várakoztak. Másfél órával a halál beállta után Piper egyik társa imádkozni és énekelni kezdett mellette - és Piper vele énekelt. "90 perc a mennyországban" (90 Minutes in H

eaven) címmel később könyvet jelentetett meg, amelyben arról írt, hogy halála után egy hófehér gyöngyökkel kirakott kapunál találta magát, körülötte ismerős hívők, akik olyan énekeket énekeltek, amelyeket korábban a földön nem hallott.

Testen kívül
A klinikai halál állapotába kerülők mintegy 10 -20 százaléka él át halálközeli élményt, a testen kívüliség élményéről azonban csak csekély hányaduk számol be. Többnyire úgy írják le, hogy szívük leállta után felülről szemlélték saját magukat és a körülöttük történő eseményeket: így, aki például otthonában került a klinikai halál állapotába, az látta ijedt családtagjait, az érkező mentősöket, sőt, akár olyan eseményeket is, amelyek más helyiségben történnek.

Ismert például egy magyar férfi beszámolója, aki Hollandiában esett át szívinfarktuson, és került a klinikai halál állapotába. Ez a szállodai szobájában történt. Újraélesztése után elmondta, hogy látta, amikor a szálloda előterében az egyik érkező mentős letérdelt, és bekötötte a cipőfűzőjét, valamint visszaidézte a körülötte folyó beszélgetés néhány részletét. Ami azért különösen meglepő, mert ez az ember nem beszélt hollandul, a klinikai halál állapotában viszont ez nem jelentett problémát.

Hiányoznak a tudományos magyarázatok

A testen kívüliség állapotáról az újraélesztett ember sokkal többet tud, mint az orvos, olyasmit is, amit esetleg ő soha nem is fog tudni - ezért is különösen izgalmas az orvostudomány számára a klinikai halál állapotán étesett páciens. Dr. Sam Parnia kutatásait öt évvel ezelőtt Nagy-Britanniában kezdte. Akkor 13 angol kórházban helyeztek el bizonyos jelzéseket az épületek különböző pontjain, melyek csak felülről voltak láthatók (pl. egy háromjegyű számot írtak a műtőlámpa tetejére). Az egyéves kutatás tapasztalataiból Parnia "Mi történik, amikor meghalunk" címmel írt könyvet.

A most indult kutatásban 25 amerikai és európai kórház vesz részt, az eredményeket legkorábban három év múlva ígérik. A kutatásban résztvevők kétféle módon vizsgálódnak majd: egyrészt a klinikai halál állapotába került betegnél egy speciális eszközzel mérik a szív leállta után az agyba kerülő oxigén mennyiségét. Másrészt a kórházak súlyos szívbetegeket ápoló részlegein az ágyak fölé olyan szekrényeket szerelnek, amelyek tetején kis képek láthatóak. A képek csak testen kívüli állapotban pillanthatók majd meg.

 

[origo]